Önkéntes beteglátogatók számára tartott lelki hétvégét a Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája június 26. és 27-e között az erdődhegyi Helga Winter Közösségi Házban. Pénteken délután elmélkedésekkel indítottak, melyek során Istenképüket tekintették, az önátadáson gondolkodtak, majd elzarándokoltak a Szent Donát kápolnához.
A második nap adta a hétvége gondolati magvát, szombaton reggel Ft. Barta Barnabás, a Kis Szent Teréz egyházközösség segédlelkésze tartotta meg a találkozó előadását. Ebben kihangsúlyozta, a betegséggel kapcsolatos kérdések mindig aktuálisak maradnak: „A betegség olyan szorosan hozzátartozik az ember életéhez, a beteg ember pedig a társadalomhoz, a közösséghez, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az embernek mindig is az egyik legkomolyabb problémája a fájdalom és a betegség volt. A keresztény ember sem kivétel ez alól, érzi és tapasztalja, de őt egy többlet segíti: a hit fénye rávezeti a szenvedés misztériumának mélyebb megértésére, és a betegség türelmes lélekkel való viselésére. Krisztus példájából, az ő szavai által, a Szentírásból nemcsak megismeri, hogy mit jelent és mit ér a betegség az ember számára az üdvösség szempontjából, hanem arra is ráébred, hogy Krisztus szereti a betegeket, hiszen életében sok beteget meglátogatott és meg is gyógyított. Tehát a betegség, illetve annak türelmes viselése és egyesítése Krisztus szenvedésével segíti az embert az üdvösség felé. Tulajdonképpen megedzi a lelket. És mindezt nem kell, hogy egyedül tegye, hanem Krisztussal. Átadhatja magát Istennek, mivel Isten is odaadja magát az embernek, a betegnek."
Barta Barnabás emlékeztetett, mindenkinek, aki csak a beteggel kapcsolatban áll, részt kell venni a beteg testi-lelki megkönnyebbülése elősegítésében, hiszen Krisztus parancsolta meg, hogy a betegeket látogassuk. Ezért ismernünk kell a beteg helyzetét, meg kell próbálnunk átélni az ő problémáját, mert, ahogy Szent Pál a korintusiaknak írta: „Ha az egyik tag szenved Krisztus testében, az Egyházban, akkor vele szenved a többi tag is" (1Kor 12,16).
A szenvedés elveheti a beteg életkedvét, és azt is kiválthatja, hogy kísértést érezzen az Istentől és embertársaitól való elfordulásra. Az önkéntes beteglátogatóknak ebben a helyzetben is bölcsen, türelmesen és keresztény emberhez méltó módon kell a beteg segítségére siestniük: „Jézushoz kell csatlakoznunk, aki földi élete során az emberek útját járta, s ezen az úton gyakran találkozott szegényekkel, éhezőkkel, sírókkal, üldözöttekkel és betegekkel. Őt kell követnünk, hogy legyőzzük félelmeinket, megtanuljuk a tiszteletet és az együttérzést a szenvedőkkel és a betegekkel. Jézus nyomában járva közelebb kerülhetünk a szenvedés titkához. A betegség keresztjét hittel viselő ember megtapasztalhatja a szenvedésben rejlő sajátos erőt és kegyelmet, amely Istenhez viszi közelebb."
Barta Barnabás szerint a béketűrés erényére van szükségük a betegeknek és a beteggondozóknak egyaránt: „Nagy szüksége van a beteg embernek arra, hogy békével tűrhesse a betegségét. Keresztény emberekként, nekünk van erre egy hatékony megoldásunk, az Istenhez folyamodás. (...) Mi is egyesülhetünk Krisztus megváltó szenvedésével, így válhat értékké, jó cselekedetté a szenvedés türelmes elviselése."
Az önkéntes beteglátogatók csoportokban beszélgettek az előadás gondolatairól, tekintették hivatásukat, szentmisén vettek részt, majd végül kiértékelték a hétvégét. Az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda szervezésében ez, az idei negyedik találkozó volt: miután januárban a szeretettel történő szolgálatról, februárban a félelem nélküli szeretetről, márciusban Isten irgalmasságáról, áprilisban a kapcsolatokról, májusban pedig a beteglátogatói útról beszélgettek.